Ez a lágy, finomabb meditációs technika segít megélni tested energiáit, és megtapasztalni a nem elme által vezérelt mozgás csodálatos állapotát. A meditáció első két szakasza készít fel a harmadikra, az ún. Latihanra, amelyben testünket átadjuk egy addig ismeretlen energiának, amely általunk kontrollálatlan, lassú mozgásra serkenti azt. Egy ilyen kontrollált, intenzív légzés után a véráramban keletkező széndioxid hatására bárki a Csomolungma csúcsán érezheti magát.
Ülj csukott szemmel. Szívd be mélyen a levegőt az orrodon át, hogy alaposan megtöltse a tüdődet. Tartsd vissza a lélegzetet, amilyen hosszan csak tudod, majd lélegezz ki finoman a szádon keresztül. Aztán tartsd a tüdődet üresen, ameddig csak lehet. Az első szakaszban csináld ezt, folyamatosan.
Térj vissza a normál légzéshez és gyengéd figyelemmel nézz egy gyertyalángot, vagy egy villogó kék fényt. Közben maradjon tested mozdulatlan.
Csukd be a szemed, állj fel és hagyd, hogy a tested laza és fogékony legyen. Így érezni fogod, amint az alig megfogható energiák az akaratodtól függetlenül mozgatják a testedet. Hagyd, hogy ez a Latihan megtörténjen. Ne te mozogj: hagyd történni a lágy és kecses mozdulatokat.
Feküdj csukott szemmel csendben és mozdulatlanul.
A Latihan fázisában nagyon fontos, hogy ne válaszolj olyan gondolatokra, amelyek arra sarkallnak, hogy kiess az energiából. Ne vakard meg magad, ne köhécselj, ezek teljesen kizökkentenek a finom térből amibe kerültél.